A két
agyfélteke eltérő szerepet játszik az észlelés, a viselkedés, a megismerés és
az érzelmi élet vonatkozásában, de Iain McGilchrist (pszichiáter és író)
szerint a bal oldali féltekénk felelős a fókuszált, kiélezett, szűkített,
részletekbe menő figyelmi folyamatokért. Ezzel szemben a jobb féltekénk inkább
a huzamosabb ideig fenntartható, széles fókuszú, készenlétért és éberségért
felelős figyelmet irányítja. A bal oldal a már megszerzett információk, az
emlékek, az elraktározott sablonok, az ismert világkép segítségével oldja meg a
problémákat, míg a jobb oldal egy sokkal kreatívabb, intuitívabb,
metafórikusabb, új információkat integráló rendszerben „gondolkodik”.
Úgy tűnik, a
két agyfélteke eltérő működése evolúciós előnyt jelenthetett, így a fajfejlődés
során a két oldal egyre jobban specializálódott a különböző feladatokra. Erre
utal az a tény is, hogy a két féltekét összekapcsoló „kéregtest” az idő során
arányaiban kisebb és kisebb lett az agyféltekék növekedéséhez képest. Azaz a
két agyfélteke közötti kapcsolat nemhogy erősödött, hanem csökkent az evolúció
során. A kéregtestnek ugyanis az a szerepe, hogy a két agyféltekét összekösse,
bár az is érdekes tény, hogy bizony a kéregtest idegrostjai néha éppenséggel
ellenkező feladatot látnak el, a féltekék közötti kommunikációra ugyanis
gátolóan hatnak. Azt tudjuk, hogy a szervezet a homeosztázis (belső egyensúly)
fenntartását minél gazdaságosabban próbálja megoldani, ami indokolná az
erőforrások jó kihasználását csak az egyik agyfélteke aktiválásán keresztül, de
ez önmagában nem jelent választ az működésbeli eltérésekre.
Kijelenthető,
hogy a legtöbb feladat során, amellyel nap mint nap szembesülünk, mindkét
agyféltekénk részt vesz az észlelés, kiértékelés, érzelmi válaszadás és
viselkedés irányításában. Különösen igaz ez a komplexebb tevékenységek
esetében. Például, a kommunikáció sem köthető kizárólag a bal agyféltekéhez,
hiába van itt több jól körülhatárolható beszédközpont, hiszen a jobb félteke
funkciói - például a hangsúly és a
beszéd ritmusának elemzése – nélkülözhetetlen a kapcsolatteremtéshez és
társalgáshoz. Ahogyan az A pontból a B pontba eljutásért sem egyedül a jobb
agyfélteke felelős, annak ellenére, hogy itt találhatóak a térfelismerő
funkciókért felelős központok. A tájékozódás, az agyi térképek használata, az
emlékek előhívása, a motoros funkciók a két agyfélteke összehangolt működését
feltételezik. Minden bonyolultabb feladat elvégzéséhez több összehangolt
képességre van szükségünk, és az sem feltétlenül igaz, hogy egyes „képességek”
csak az egyik vagy a másik agyféltekében leltek otthonra. Ismeretes, hogy az
agy mennyire plasztikus, milyen rugalmasan tud alkalmazkodni, milyen gyorsan
újra tudja szervezni magát, ha a körülmények erre kényszerítik. A tökéletes
működéshez tehát nem az a kérdés, hogy az adott feladatot melyik agyfélteke
tudná jobban elvégezni, hanem az, hogy a különböző területek között milyen
gyorsan és milyen könnyen létesülnek az idegi kapcsolatok.
Köztudott, hogy
a jobb kezesség a bal féltekei dominanciához kötött, míg a balkezesek esetében
a jobb agyfélteke kap hangsúlyosabb szerepet, mivel az idegpályák
kereszteződnek, azaz oldalt váltanak, mielőtt a megfelelő agyi központba
érnének. Nos, ez alapján feltételezhető
lenne, hogy minden jobbkezes személy logikusabb és racionálisabb, mint a bal
kezes társaik, akik viszont intuitívabbak, érzelmesebbek és művészi hajlamokban
gazdagabbak lennének. Igen, ez egy újabb tévhit, több ok miatt is. A
legegyszerűbb talán, hogy a jobb és balkezesség egy kontinuum mentén helyezhető
el, azaz nem mindenki egyformán „egykezes”, vannak, akik sokkal ügyesebben
használják a nem domináns kezüket is (és igen, vannak két balkezesek is, bár ez
nem tudom mennyire releváns a témánk szempontjából). Továbbá –főleg régebben -
sok „született balkezest” kisgyermek korában átszoktattak a jobb kéz
használatra. Illetve vannak jobb kezes, de bal lábas, bal szemes személyek...
Na ugye,már nem is olyan egyértelmű a
dominancia kérdés?
Amikor a nemek
közötti eltérést vizsgálták, érdekes felfedezésre került sor. Nem az elvárható
„nők jobb agyfélteke dominancia” és „férfiak bal agyfélteke dominancia”
eredményt találták, hanem a nők kéregtestében – ami a két félteke közötti
kommunikációjáért felelős – a nők javára egy 30%-os eltérést mutattak ki. Azaz
a nők agyában a két félteke ezek szerint hatékonyabban társalog egymással. De hogy ez mennyiben jelent a nők számára
minőségi különbséget? Ahogy a neurofiziológusok buzgón figyelmeztetnek, ne
vonjunk le egy ilyen tényből messzemenő következtetéseket. Egy 2006-os amerikai
kutatásból például az derült ki, hogy a nőknél nagyobb bilaterális aktivitás
mutatkozott, amikor egy kommunikációs feladatot kellet megoldaniuk, viszont a
férfiaknál jobban összekapcsolódtak a két agyi féltekében lévő központok,
amikor egy térbeli vizualizációs feladatot végeztek. Ki mennyire kreatív és
mennyire tud racionális döntéseket hozni, illetve mennyire hatékonyan tudja
összehangolni a két agyféltekéjének működését, az egy több tényezős egyenlet
kérdése, amelyet nem célszerű tehát csak a dominancia kérdésére leszűkíteni.
Napi ciklusok
az agyféltekei dominanciában
További érdekes
megfigyelés, hogy nap közben ugyanazon egyénen belül is változik az agyféltekék
dominanciája. Azt már tudjuk, hogy a 24
órán keresztül a szervezetünkben különböző biológiai ritmusok figyelhetőek meg:
bizonyos hormonok termelődése a fénytől függően ingadozik, de napon belül a
testhőmérséklet, a pulzus, vérnyomás, reakcióidő, koordinációs készség is
eltéréseket mutat. Nos, már a ’80-as évek EEG-n alapuló vizsgálataiból tudjuk,
hogy az agyi féltekék dominanciája is váltakozik, többnyire egy 3-4 órás ciklus
mentén. Mi több, ez a ciklikus változás úgy tűnik, hogy összefüggésben lehet az
orrciklusok változásával, amelyek szintén egy 3-4 órás mintázatot
mutatnak. Azaz napközben váltakozva
egyik vagy a másik orrlyukunk aktívabb. Ilyenkor az egyik orrjáratban egy
úgynevezett „fiziológiás dugulás” jön létre: ebben az orrjáratban a vérerek
kitágulnak, a nyálkahártya felduzzad, ezért kevesebb levegő jut át, míg a másik
orrjáratban a vérerek összehúzódásával az ellenkező folyamat zajlik le. Mi
állhat ennek a folyamatnak a hátterében? Miért jó ez nekünk, ha egyszerre csak
egyik orrlyukunk aktív? Nos, az egyik lehetséges válasz, hogy vannak olyan szag
ingerek, amelyek csak akkor érzékelhetőek, ha a légáramlás lassabb, és több
ideig hatnak az orrban lévő szagló receptorokra, míg más ingerek épphogy a
gyors légáramlással érzékelhetőek jobban. Akárhogyan is legyen, az orrciklusok
váltakozása úgy tűnik, hogy összefügghet az agyi féltekék dominanciájának
napközbeni váltakozásával. Egy 2016-os angol tanulmány összefoglalja az eddigi
kutatásokat, amelyek a két ciklus egybeesését hivatottak bizonyítani. Mi több,
körüljárja azt a kérdést is, hogy az orrciklusok tudatos váltásával
befolyásolni tudjuk-e az agyi féltekénk dominanciáját? Úgy tűnik, erre a yoga
már nagyon régen megtalálta a választ, ha nem is tudatosan az agyféltekei
dominanciára élezve ki a kérdést. Bár a mögöttes filozófiát itt nem
részletezném, de a jogában a váltott orrú légzés a belső harmóniát, a energiák
felszabadítását, és a kétoldalú ellentétes minőségek (férfi-nő;
elmélyülés-aktivitás, érzés-gondolkodás, múlt-jövő, belső-külső) egyensúlyát
hivatott megteremteni.
A váltott orron
keresztül történő légzés mintájára sok más olyan feladatot is javasol a
szakirodalom, amellyel ugyanezt a hatást érhetjük el, azaz a két agyi
féltekénket egyszerre hozza működésbe: ilyenek a két oldalra váltott végtaggal
végzett mozgások, bizonyos kétoldali szimmetrikus minták rajzolása, két kézzel
egyszerre rajzolás vagy tánc. Ezek tükrében talán nem meglepő, hogy a sportolás
– főleg, azok, amelyek a két oldal szimmetrikus mozgását feltételezik –
megnyugtató, de ugyanakkor aktivizáló hatással is lehet ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A hozzászólásodban kérlek írd meg, hogy válaszadás esetén hogyan szólíthatlak!😊 Köszönöm