2014. szeptember 30., kedd

Az újjászületés

Az újjászületés mint a legnagyobb lehetőség a gyógyulásra




Általában ahhoz ragaszkodunk, amiről azt gondoljuk: a miénk.
Gyermekünkhöz, kisállatunkhoz, lakásunkhoz, társunkhoz. Olyan dolgokhoz, olyan személyekhez, melyek felett úgy hisszük; rendelkezünk, tulajdonunkban, birtokunkban vannak.
 Az „én” fiam, szeretőm, autóm, pénzem – mondjuk, s közben végig sem gondoljuk, hogy ezzel meghatároztuk a kapcsolat jellegét. Használjuk, irányítjuk, uraljuk, jogot formálunk a másikra, a rajtunk kívül álló dolgokra, hogy az visszatükrözze saját nagyságunkat. Valakinek érezzük magunkat általuk. Megteremtjük saját teremtményeinket, amelyek felett aztán hatalmat gyakorolunk. Minél több rajtunk kívül álló dolgot birtokolunk, uralunk, annál nagyobb a hatalmunk, ezt a hatalmat pedig véletlenül sem adnánk ki a kezünkből, mert nélküle úgy érezzük: megsemmisülnénk. Miért lennénk Semmik, ha már vagyunk Valakik? A felpüffeszkedett egó szüntelen sóvárgással követeli ragaszkodása újabb és újabb tárgyait, napról–napra szomjasabban vágyva arra, ami sohasem volt az övé.

Önismereti és pszichológiai tesztek

Népszerű bejegyzések

Feliratkozom a Hírlevélre

Szeretnél elsőként értesülni a legfrissebb bejegyzésekről és aktuális eseményekről? Iratkozz fel Hírlevelünkre!

* indicates required