Matias De Stafano bemutatja: Az emlékező utazása

 

Fedezd fel a kapcsolatodat a világegyetemmel

A kozmikus bölcsesség kapuja

Vár rád az élő világegyetem

Az emlékezés kalandos utazása

Tudatunk mélyén olyan történetek, emlékek és kapcsolatok szunnyadnak, melyek messze túlmutatnak a jelenlegi életünkön. Mindannyian magunkban hordozunk egy univerzumot, ami csak arra vár, hogy felfedezzük.

Matías De Stefano ennek élő példája. Már fiatal korától kezdve emlékezett az előző életeire és felfedezte mély, megszakíthatatlan kapcsolatát az univerzummal. Megértette, hogy az univerzum nemcsak rajtunk kívül létezik, hanem mélyen bennünk is gyökerezik. Ez a felismerés örökre megváltoztatta az életét.

Ezen az ingyenes mesterkurzuson Matías elvisz egy lenyűgöző utazásra. Egy olyan utazásra, ami nem csak csillagokon és galaxisokon át vezet, hanem a saját lelked mélységein is. Megtanulod, hogyan fedezd fel és használt a benned lévő rejtett univerzumot, hogy átalakítsd a valóságodat.

De ez még csak a kezdet. Matías megosztja a hihetetlen történetét is, hogyan emlékezett vissza az életére egy másik családban - 12 000 évvel ezelőtt. Beszélni fog az ókori Egyiptomban és Atlantiszban szerzett élményeiről, és megosztja az általa újra felfedezett elveszett tudást.

Készen állsz arra, hogy kitágítsd a tudatod határait és elindulj egy utazásra, ami örökre megváltoztathatja az életedet? Akkor ez a mesterkurzus neked szól.

Itt találod: https://elopage.com/epl/Wiz6BANWCSsAYaWwqkht

4

Tetszik

Hozzászólás

Másolás

Megosztás

Tíz szívparancsolat

1. A világ a tanítómesterünk, és azért vagyunk itt, hogy tanuljunk.

2. Az univerzumnak nincsenek kedvencei.

3. Életed tökéletesen visszatükrözi meggyőződéseidet.

Az újjászületés

Az újjászületés mint a legnagyobb lehetőség a gyógyulásra

Általában ahhoz ragaszkodunk, amiről azt gondoljuk: a miénk.

Gyermekünkhöz, kisállatunkhoz, lakásunkhoz, társunkhoz. Olyan dolgokhoz, olyan személyekhez, melyek felett úgy hisszük; rendelkezünk, tulajdonunkban, birtokunkban vannak.

 Az „én” fiam, szeretőm, autóm, pénzem – mondjuk, s közben végig sem gondoljuk, hogy ezzel meghatároztuk a kapcsolat jellegét. Használjuk, irányítjuk, uraljuk, jogot formálunk a másikra, a rajtunk kívül álló dolgokra, hogy az visszatükrözze saját nagyságunkat. Valakinek érezzük magunkat általuk. Megteremtjük saját teremtményeinket, amelyek felett aztán hatalmat gyakorolunk. Minél több rajtunk kívül álló dolgot birtokolunk, uralunk, annál nagyobb a hatalmunk, ezt a hatalmat pedig véletlenül sem adnánk ki a kezünkből, mert nélküle úgy érezzük: megsemmisülnénk. Miért lennénk Semmik, ha már vagyunk Valakik? A felpüffeszkedett egó szüntelen sóvárgással követeli ragaszkodása újabb és újabb tárgyait, napról–napra szomjasabban vágyva arra, ami sohasem volt az övé.