A spirituális fejlődés egy hosszú és fáradságos utazás, mert
az út idegen tájakon át vezet, melyek épp úgy telve vannak meglepetésekkel,
örömökkel és szépséggel, mint nehézségekkel is. Az utazásunk fő állomásait az
eddig szunnyadó képességeink felébresztése, a tudatunk új síkokra való emelése,
és a személyiségünk gyökeres átalakítását jelenti.
Ebben az értelemben a „spirituális” szó nemcsak a
hagyományosan vallási értelemben vett tapasztalatokat jelenti, hanem a tudat
fejlődésének valamennyi állapotát, amelyeknek a magasabb és az átlagon felüli
értékek adják az alapját. A Felettes Tudat, az alacsonyabb tudatalattinak a
magasabb rendű ellenpárja, az emberi élet egységet teremtő központja, és
ezáltal a magasabb Énünk, vagyis a lelkünk síkja. Ennek a síknak a felismerése
és tudatosítása, a spirituális tapasztalatok értelme.
Ám a tudatunk azonosulása az egyén feletti magasabb
Énünkkel, csak fokozatosan tud kialakulni. Ennek az alapvető és mélyreható
átalakulásnak több kritikus szakasza van, amelyek különféle szellemi, érzelmi
vagy fizikai problémákkal is járhatnak együtt. Ebben a folyamatban főleg négy
fejlődési lépést ismerhetünk fel:
- a spirituális ébredést megelőző válságok,
- a spirituális ébredés által kiváltott válságok,
- a spirituális ébredés reakciói, és
- a változás folyamatának a szakaszai.
1. A spirituális ébredést megelőző válságok
Az emberről általánosságban elmondható, hogy alapvetően
passzívan éli az életét, ahelyett, hogy azt maga is aktívan alakítaná. Olyannak
fogadja el az életet, amilyen, és nem törődik a dolgok értelmével, az
értékekkel és az idővel. Kizárólagosan a személyes igényei és vágyai
beteljesülésére törekszik. Ki akarja elégíteni az érzékeit, és érzelmi
örömökre, anyagi biztonságra, valamint a személyes becsvágya kielégítésére
összpontosít. És még akkor is vallásosnak és istenhívőnek tartja magát, ha ez a
vallásosság csak külsődleges, és csak a hagyományokon alapul. Vagyis ha
betartja az egyháza parancsolatait, részt vesz a szertartásokban, mert ezzel
már ki is alakult benne az-az érzés, hogy megtett mindent, amit tennie kellett.
Tehát a változás mindig az elégedetlenség fokozódó érzésével
kezdődik. Ilyenkor egyre erősebbé válik az-az érzés, hogy üres az élet. A
személyünkkel összefüggő kérdések is, amelyeknek eddig oly sok figyelmet
szenteltünk, lassan a háttérbe húzódnak és elveszítik a volt jelentőségüket, ha
elkezdjük az élet értelmét és a szenvedéseink okát kutatni. Egy új
felelősségtudat alakul ki bennünk, ami azonban egyúttal erős önvádat és
lelkiismeret-furdalást is kivált. Ezért a spirituális gondolatokkal való
találkozást, a nagyobb dimenziók iránti sejtelmek felbukkanását az életünkben,
az emberi élet egyik legnagyobb fordulópontjának tekinthetjük. Ezek a válságok
pozitív válságok, amelyek felszínre hozzák a személyiségünk azon vonásait,
amelyeket a fejlődés érdekében észre kell hogy vegyünk, és meg kell hogy
változtassunk.
2. A spirituális ébredés által kiváltott válságok
Amikor a fény és az energiák áramlásának hatására megnyílik
a tudatos és a tudattalan síkok közötti, vagyis az „én” és az „Én” közötti
csatorna, ennek a megélése csodálatos enyhülést tud eredményezni. Ilyenkor
megszűnnek az előző időszakot jellemző konfliktusok és szenvedések, mind az
általuk kiváltott lelki és fizikai tünetekkel együtt. Ez bizonyítja azt is,
hogy a testi panaszainkat nagyon sokszor nem a fizikai problémák okozzák, hanem
egy belső küzdelem következményeiként jelennek meg. Minden ilyen esetben is, a
spirituális ébredés egy valódi gyógyulást jelent.
De sokszor a személyiség még nem elég érett ahhoz, hogy a
teste kellőképpen tudja befogadni és vezetni a fény és az erő áradását, ezért
az intenzív meditációkban fájdalmat érez. Ez például megtörténhet, ha az
értelem még nem kiegyensúlyozott, az érzelmek és a képzelőerő még
kontrollálatlan, vagy az idegrendszerünk még túlságosan érzékeny. Hisz az
intenzív áradása a spirituális energiáknak erős reakciókat vált ki a testben,
ami elsőre ugyan megzavar, viszont elősegíti és lehetővé teszi a következő
lépést.
Egy másik ismert probléma az út kezdetén, hogyha
félreismerjük a lélek változásra hívó üzenetét. Ez különösen akkor történik, ha
hajlunk az önelégültségre és a hiúságra, és dicséretnek, és elismerésnek véljük
az energiák érintését, és nem mint egy változásra hívó impulzust. Az abszolút
és a relatív, vagyis az „én” és az „Én” közötti különbségek elmosódnak, és a
beáramló spirituális energia a személyiséget fújja fel.
A különösen érzékeny emberekben még a parapszichológiai
képességek is felébredhetnek. Látomásaik vannak, magasabb szellemiségű lények
hangját hallják, elkezdik gyakorolni az automatikus írást, majd kritika nélkül
fogadják el az üzeneteket, és fenntartások nélkül engedelmeskednek is nekik. Az
ilyen üzenetek ugyan tudnak különböző értékeket is képviselni, és néha valóban
fontos jeladásokat is tudnak tartalmazni. Ezért fontos egy egészséges
ítélőképességgel és fokozott megkülönböztetéssel vizsgálni őket, anélkül, hogy
engednénk, hogy elvakítson a szokatlan eredetük, vagy az állítólagos
személyisége a közvetítőnek. Sohasem szabad hitelt adnunk az olyan üzeneteknek,
amelyek egyértelmű utasítást tartalmaznak, engedelmességet követelnek, vagy
felnagyítják a befogadó személyiségének a fontosságát.
3. A spirituális ébredésre adott reakciók
Ha a belső ébredést az öröm és a szellemi megvilágosodás
érzése kíséri, és a tapasztalatok bepillantást engednek az élet céljába és
értelmébe, megszűnik a kételkedés, megoldásokat találunk a problémáinkra, és
biztonságérzet tölt el bennünket. Felismerjük, hogy minden élet egy egységet
alkot, és a szeretet érzése áramlik bennünk mások, és az egész teremtés felé. A
korábbi személyiség, annak minden tökéletlenségével és csiszolatlanságával,
kezd a háttérbe szorulni, és egy új, szeretetteljes, szeretetreméltó lény nevet
a világra. A felébredt Énünk sürgető kényszert érez, hogy szolgáljon, hogy
másokkal is meg tudja osztani az újonnan megtalált szellemi gazdagságot.
Ám ez a felfokozott állapot mindig csak egy bizonyos ideig
tart, majd ismét véget ér. A fény és a szeretet áradása mindig egy ritmust
követ, akárcsak mint minden más is a világegyetemben, hisz minden dagályt, egy
apály követ. A személyiség átformálódása ugyan megkezdődött, de az egyes
átalakulások ritkán teljesek és tartósak. Így a személyiség elemeinek nagy
része legtöbbször ismét visszatér a korábbi állapotába. Tehát ennek a
folyamatnak háromféle kimenetelét különböztethetjük meg:
·
Ha a lélek energiája elég erős ahhoz, hogy egy
magasabb síkra emelje a tudatot, és szétrombolja, ill. átnemesítse a
személyiség mintáit, szokásait, nézeteit és hajlamait, mielőtt az energia
áramlása véget ér, akkor az új integráció tartós lesz.
·
Ha a lélek sugárzó energiája még nem olyan
intenzív, vagy a tudat még nem elég érzékeny és befogadó, akkor el lehetett
ugyan érni egy magasabb szintet, de a személyiség régi mintáinak csak egy része
alakult át.
·
De ha a lélek által közvetített energia még nem
volt elegendő ahhoz, hogy a tudat egy magasabb szintet érintsen meg, akkor még
túl erősek az ősrégi minták és blokádok, és elnyelik az energiát. Viszont a
megélt folyamat során sok minden tudott napvilágra kerülni, aminek révén a
magasabb sík már észlelhetővé és megközelíthetővé vált. És mégis, az ilyen
esetekből sokszor csak egy fájdalmas tapasztalat emléke marad, mert nem a lélek
„érintését” éreztük, hanem csak a megzavarását annak, ami vagyunk.
4. A változás folyamatának a szakaszai
A magasabb célok és az önmegvalósítás felé vezető út
lépcsőfokai, a személyiségben sok mélyreható átalakulási és megújulási
lehetőséget hívnak elő. Ez egy hosszú és sokrétű folyamat, amelyben a sors
nyújtotta lehetőségek által tanuljuk a személyiségünkben mindazt kiküszöbölni,
amelyek a lélek szabad áramlását és hatását akadályozzák. Így ezek az idők
olyan képességek fejlődését tudják magukkal hozni, amelyek eddig
kihasználatlanok voltak, vagy megrekedtek az alapszinten. Ilyenkor főleg a
magasabb Énünk cselekszik, és mi egyre fogékonyabbá válunk erre a vezetésre.
De ezekben a sokszor nagyon eseménydús időkben, a fény és a
sötétség, az öröm és a szenvedés állandóan váltogatja egymást. Ezekben a
változó időkben egyre inkább távolodunk a régi szokásainktól és nézeteinktől
anélkül, hogy elértünk volna már egy új szintet, egy új bizonyosságot. Ilyenkor
az ember olyan, mint egy hernyó, amely végighalad a pillangóvá változás
folyamatán. A különbség csak az, hogy az embert nem veszi körül óvón egy gubó,
amelyben elszigetelten, teljes nyugalomban élhetné meg az átalakulás
folyamatát. Neki tovább kell folytatnia az életét ott, ahol most áll, és mintha
mi sem történt volna, minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy továbbra is
megfeleljen a családi élet, a társadalom és a hivatás sokrétű kötelezettségeinek.
Ez világosan mutatja, hogy mennyire nehéz a mindennapi
életben egy olyan nehéz feladatot, mint a személyiség átalakítása véghezvinni.
Tehát nem is meglepőek azok az idők, amikor annyira elmerülünk az önmagunk
változásainak a feladatában, hogy a képességeink, amellyel különben sikeresen
kezeljük a mindennapi élet eseményeit és problémáit, most korlátozva vannak.
Ám az ilyen periódusok egyben a legfontosabb vizsgák ideje
is, amelyeket az „Énné-válás” útján kell letennünk. Ezért ezek az időszakok
rendkívül értékesek, megtanítanak leküzdeni a személyes érzékenységet, és
lehetőséget adnak, hogy kifejlesszük magunkban a belső függetlenséget és
önbizalmat. De ilyenkor az is megtörténhet, hogy valaki nem értette meg a
„lélek, vagyis a sors” üzenetét, és nem néz szembe a saját problémáival. Így
ahelyett, hogy ezeken változtatna, egy belső fantáziálásba menekül, és a vélt
tökéletessége tükrében tetszeleg.
5. A képességek és készségek felébresztésének folyamata
A fejlődés útja, mindig a szeretet és az együttérzés
kialakulásának az irányába vezet. Hisz ez a szellem munkájának a legfontosabb
gyümölcse, a fejlődés leglényegesebb és legmagasabb célja. Ezt a szeretetet
mint melegség és közelség éljük meg a kapcsolatainkban, mint a világ minden
teremtményével való összetartozásnak az érzését, ami immár nem pusztán csak hit
vagy képzelőerő, hanem egy igaz tapasztalat.
A tudatosság az a kapu, amelyen át belépünk a spiritualitás
birodalmaiba.
De csak akkor, ha a tudatos létezés az élet mindenkori
jelenjében cselekszik, és nem a múltba merül, vagy a jövőbe réved. Mert a múlt
emlék, a jövő pedig elképzelés, és csak a mindenkori itt és most nyitja meg a
kaput a magasabb tudat valamennyi régiójához, amelyek a megszokott, mindennapi
életünk határain kívül vannak.
De hogy ezen az úton el tudjunk indulni, a fegyelem
gyakorlására van szükségünk. Hasznos gyakorlatok például a tudatos lélegzés
ritmusát figyelemmel követni, a gondolatainkból belső képeket alkotni, vagy
meditációkba elmerülni, mert mindez a figyelem összpontosítását fejleszti.
Ezáltal tudjuk a kapcsolatunkat úgy a testünkkel, mint a szellemünkkel is elmélyíteni.
Viszont a csönd idejében gyakran észrevesszük, hogyha csak önmagunkra
figyelünk, a testünk fizikai tünetekkel reagál! Ez abból ered, hogy fokozatosan
oldódnak a régi görcsös, merev minták, és felszínre kerülnek azok a mélyen
gyökerező viselkedésmódok és blokádok, amelyek az eddigi életünk során mint
energiacsomók a testünkbe rakódtak.
Hisz mindannyian „tartogatunk” még valamelyik testrészünkben
eldugottan érzéseket vagy gondolatokat. Ezek lehetnek a testnek akár az
állkapocs, az arcizmok, a nyak, a váll vagy a hát izmaiban, amely egy
Stresszhelyzetben a feszültséget összpontosítja és görcsösen összehúzódik. Csak
a figyelem csöndjében tudunk ezekkel a belső energiamintákkal találkozni, és az
ebben a fájdalomban élő feszültséget tudatosítani. Mert a feloldása ezeknek az
akadályoknak és korlátozásoknak csak a tudatosítás által lesz lehetséges, ha
már világosan felismertük, hogy mi is van mögöttük. A témáink lehetnek: vágy és
kívánság, vagy ennek az ellentéte, ellenszenv, düh, elutasítás és félelem,
amelyek bennünk élnek, és a felismerésüket szeretnék megakadályozni. Ezért a
csend idejében sokszor menekülünk az álmosságba, a letargiába, vagy annak az
ellentétébe az izgatottságba és nyughatatlanságba, vagy a kételkedésünk
jelentkezik. De ha elkezdünk ezekkel az akadályokkal dolgozni, és felkutatjuk
annak eredetét, akkor a felismerések a meditációs gyakorlatunk hasznos részévé
válhatnak.
Viszont sokan vannak azok is, akik a spirituális munkából
csak azt szeretnék, ami az életüket megszépíti, de ez sajnos sokszor a
megrekedés pontja is marad, ahonnan aztán a fejlődés nem megy tovább. Mert a
spirituális út ugyan a felszabaduláshoz vezet, de meg is követeli az én
fontosságának a feladását, az önmagunkról alkotott eddigi elképzeléseinknek a
megváltoztatását. Egy csodálatos érzés lesz ha egyszer megértjük, hogy milyen
nagy és átfogó az az elmúlási folyamat, amikor az ego készen áll arra, hogy a
helyét a magasabb Énnek átadja. De nagy szomorúságot is tud okozni, ha az,
aminek mi magunkat tartottuk, úgy érezzük, hogy lassan eltűnik.
De abban a pillanatban, amikor elengedtük a
„különlegességünket”, részévé váltunk mindennek, és egy mindent átfogó
harmóniában, a taóban vagyunk. Ahogy Mahatma Gandhi is mondta: „Aki elveszíti
az egóját, az abban a pillanatban az élet szolgálatában találja magát, ami
örömet, és elragadtatást jelent. Új emberré válik, aki sohasem lesz fáradt az
életét a Teremtés szolgálatába állítani.”
Hisz végső soron a spirituális úton mindig csak önmagunkon
dolgozunk. Mert mindaddig, amíg magunkban a béke, a nyugalom, a szeretet, és az
öröm, a tudatosság, az egyenesség és az igazság értékeit nem fejlesztettük ki,
addig minden tettünkre a személyiségünk teszi a bélyegét. És mivel a
feladatainkkal nem várhatunk addig, amíg „megvilágosodtunk”, a legjobb lenne,
ha az egész életünket egy spirituális útnak tekintenénk, amely csodálatos
lehetőséget ad arra, hogy önmagunkon dolgozzunk.
„Mert csak abban a mértékben, ahogy mi a kis énünket az
örökös változásnak újra és újra kitesszük, tud az örökké élő énünk a belsőnkbe
lépni. Csak a mindig új átlépése a megsemmisülés határának teszi lehetővé, hogy
a megsemmisíthetetlen Létezés síkját megéljük. Tehát minél jobban tudunk a
sokszor oly értelmetlennek tűnő világgal kapcsolatban élni, annál inkább
nyílnak meg előttünk a nagyobb élet dimenziói, és egy új élethez és létezéshez
vezető kapu”.
Forrás: újvilágtudat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A hozzászólásodban kérlek írd meg, hogy válaszadás esetén hogyan szólíthatlak!😊 Köszönöm