.jpg)
A spirituális fejlődés egy hosszú és fáradságos utazás, mert
az út idegen tájakon át vezet, melyek épp úgy telve vannak meglepetésekkel,
örömökkel és szépséggel, mint nehézségekkel is. Az utazásunk fő állomásait az
eddig szunnyadó képességeink felébresztése, a tudatunk új síkokra való emelése,
és a személyiségünk gyökeres átalakítását jelenti.
Ebben az értelemben a „spirituális” szó nemcsak a
hagyományosan vallási értelemben vett tapasztalatokat jelenti, hanem a tudat
fejlődésének valamennyi állapotát, amelyeknek a magasabb és az átlagon felüli
értékek adják az alapját. A Felettes Tudat, az alacsonyabb tudatalattinak a
magasabb rendű ellenpárja, az emberi élet egységet teremtő központja, és
ezáltal a magasabb Énünk, vagyis a lelkünk síkja. Ennek a síknak a felismerése
és tudatosítása, a spirituális tapasztalatok értelme.
Ám a tudatunk azonosulása az egyén feletti magasabb
Énünkkel, csak fokozatosan tud kialakulni. Ennek az alapvető és mélyreható
átalakulásnak több kritikus szakasza van, amelyek különféle szellemi, érzelmi
vagy fizikai problémákkal is járhatnak együtt. Ebben a folyamatban főleg négy
fejlődési lépést ismerhetünk fel:
