Tudatosságod nevelő hatása

Tudatában lenni saját belső történéseinknek, tudatosnak lenni minden pillanatban bizony nem egyszerű, sokszor embert próbáló feladat. Mégis azt kell mondanom, ez az egyetlen járható út amin érdemes haladni, nem csak saját magunk de minden ember, legfőképpen az utánunk következő generációk érdekében is. 

Nézzük mit tanácsol Echart Tolle  arra vonatkozólag, hogyan tudunk segíteni gyermekeinknek, és másoknak  felülemelkedni  saját öntudatlanságukon.

Kérdező: Tudunk -e segíteni gyermekeinknek - és másoknak abban, akiket szeretünk - hogy felülemelkedjenek az öntudatlanságukon? Vagy az szükséges, hogy saját maguk haladjanak keresztül, a sajátjukon?

Eckhart: Egyre több gyerek születik manapság, akiknek nem kell keresztül haladniuk azon a mély öntudatlanságon, amin [a felnőtteknek] kellett, bizonyára, amin nekem is keresztül kellett haladnom. Valamint, egyre több gyermek születik manapság olyan szülőknél, kik felébredési folyamatban vannak, vagy viszonylag tudatos szülők is egyben. Az én nemzedékemben, nem is gondolhattam semmilyen tudatos szülőkre. Lehet, hogy volt néhány, de ez ritka volt. Ez még most is ritka, de sokkal kevésbé ritkább, mint azelőtt. Szerettem a szüleimet, de ők mélyen öntudatlanok voltak. Így hát, a kérdés az, hogy hogyan segítsünk a gyermekeknek, hogy viszonylag annyira tudatosak maradjanak, hogy ne rángassa be őket a tömeges öntudatlanság, ami még mindig áthatja a tömeg kultúrát, valamint az a technológia, ami az öntudatlanságot és a függőségi viselkedést előmozdítja.

A legerőteljesebb tanítás nem az, amit te mondasz, vagy te teszel nekik, hanem az otthoni tudatossági állapotod. Ez az a nagyon alapvető tanítás a gyermekeid esetén. Ennek egyáltalán semmi köze a tanításhoz, az alapot adó tudatosság nem is akar átadni nekik semmi tudatosságot, hanem csak úgy megtartva a jelenlét terét, otthon kölcsönhatásba kerülsz velük. Szintén, megtartva a jelenlétet, annyira amennyire csak lehetséges, kölcsönhatásba kerülsz a férjeddel. A kapcsolat fogja megfertőzni őket, ami majd vagy a jelenlét lesz, vagy a fájdalomtest.

A legéletbevágóbb dolog, mielőtt arra gondolnánk, hogy teszünk bármit is, az a tudatosság. Ők megfigyelik, hogy hogyan viselkedsz, s magukra veszik azt valamilyen mértékben. Persze, a másik befolyás, az a tömeg kultúra, ahogyan az iskolában ők töltik az idejüket. Alkalmanként, lehetnek olyan dolgok, amikre rámutathatsz nekik, úgy hogy közvetlen érintkezésbe maradjanak a tapasztalattal, az érzékelő tapasztalattal. Ne hagyd őket, hogy elveszítsék a természettel való érintkezést. Annyi sok gyermek van ezekben a napokban, kik annyira belebonyolódtak a technikai játszmákba, hogy ők már semmilyen természetet se tapasztalnak meg. Ez a valami totálisan idegen a számukra. Ez egy nagyon ártalmas dolog. Ez egy nagy megfosztás attól - a természetes világ közvetlen megtapasztalásának a megfosztottsága - ami téged, a saját tulajdon léted mélyebb szintjeivel helyezne érintkezésbe. Rendelkezni egy állattal otthon, az nagy segítség. Ha a gyerekek kapcsolatban vannak a kutyával, akkor az már egy nem-fogalmi kapcsolat. Megérintheted a kutyát, gondoskodhatsz a kutyáról. Időnként kimenni a természetbe, azon szerkentyűk nélkül amik [a gyerekeknek] vannak.

A televízió [nézés], az egy kómaszerű, hipnotikus állapot. Ez lehet, hogy nem könnyű, mivel más is effélét csinál. Ez nem az, hogy neked teljesen ki kéne küszöbölnöd az efféle tevékenységet, hanem hogy nem bátorítani őket abban, hogy a szabadidejük 100%-át, ezen dolgokkal töltsék. Vidd ki őket a természetbe, a szerkentyűk nélkül. A közvetlen érzékelő tapasztalat felé bátorítsd őket – megérinteni, érezni, ránézni dolgokra. Abban bátorítsd őket, hogy a fogalmi címkézést ne keverjék össze, az igaz tudással vagy tapasztalattal.

Mikor [a gyerekek] nyelvet tanulnak, abban bátorítsd őket, hogy ne tegyenek egyenlőséget a fogalom és a realitás közt. Mikor megtanítasz nekik valamit, bátorítsd őket, hogy érintsék meg, lássák, érezzék azt, ne csak azt mond, hogy „így és így hívják.” Továbbra is nézzenek rá arra. Egyébként, megállítod a megtapasztalást – és minden, ami neked van, az egy mentális címke.

Kérdező: Ők maguktól is címkéznek. Észrevettem ezt a lányomnál, mikor hazajön, és azt mondja, hogy „Buta vagyok” ebben vagy abban.

Eckhart: Ez egy jó mód arra, hogy abban bátorítsuk őt, hogy ne azonosítsa magát a gondolataival. Így, ha te képes vagy rámutatni arra, hogy ez pusztán egy gondolat, s neki nem kell hinnie minden gondolatban, ami előjön. Ha képes vagy úgy együttműködni vele, hogy ráébreszted arra, hogy ő nem a gondolatai, úgy lesz egy tér, közte és a gondolatai között, megfigyelve a gondolatait, s mikor a gondoIatok előjönnek, kifejtheted, „ez nem több mint egy gondolat” s ez lehet, hogy nem is reális, lehet hogy nem is igaz.

A legtöbb embernek fájdalomteste van. Az által válunk le a fájdalomtestről, hogy rámutatunk arra, hogy ez az a fájdalomtest. Gyakran mondtam, hogy gyermekeknél nem kell ezt „fájdalomtestnek” hívni. Adj neki egy nevet, hívd azt valaminek, és említsd meg alkalmanként, mikor túljutottak azon. Mutass rá neki azután, „mi volt az, amin túl jutottál?” így ez egy tudatosság fejlesztés. Ott az érzelem, és ott a tudatosság. Az efféle dologban bátorítsd őt úgy, hogy képes legyen ránézni arra az érzelemre, ami időről-időre felülkerekedik rajta. S az esemény után, nem az esemény kezdetekor, mond neki, „Mi volt az, ami tegnap hatalmába kerített, mikor elkezdtél tegnap kiabálni? Mi volt az?” és mond, „Milyen érzés volt?” vagy eszelj ki valami olyan játékot, hogy te tehess valamit azért, hogy ő tudatában lehessen annak. Majd aztán, „várjunk a következőig, míg eljön, és nézzük meg, milyen érzés az.” Ha neked van, akkor rámutathatsz arra, miután te felébredtél a saját fájdalomtestedből – „ugyanaz a dolog történt velem is.” A kulcs a nevelésben az, hogy inkább mutassuk meg neki a tudatában levés lehetőségét, mintsem hogy mindig avval azonosuljon, ami az elméjében felbukkan.

Kapcsolódó cikkek : Ego, Lélek

Online bejelentkezés konzultációra : BEJELENTKEZŐ ŰRLAP