A meditációról

A meditáció a megértett információkat változtatja tapasztalattá. Az első szinten az a célja, hogy lenyugtassa a tudatot és egy helyen tartsa. Ez teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, lehetővé téve a bölcseknek, hogy az élet komédiáiban válasszanak szerepet maguknak, és elkerüljék a tragédiáit. Ezt a védelmező távolságot leggyakrabban a lélegzés tudatosításán keresztül vagy egy buddhaformára való összpontosítással érjük el.Ezt a meditációt szanszkritül Samatának, tibetiül Sinének hívják. Aki meg tudja tartani ezt a tudatállapotot meditációjának "laboratóriumi" körülményei között, fokozatosan megvalósítja majd ezt a mindennapi életben is. Ez az első lépés a fejlődésünk útján és egyben a szükséges alapja a felismerés megszerzésének, és a későbbi, bonyolultabb gyakorlatoknak.

A meditáció második szintjét szanszkritül Vipasszánának, tibetiül pedig Laktongnak hívják. Ezen a szinten a meditáció forma nélküli és magára a tudat természetére irányul. Tudatosnak lenni anélkül, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne - így a felismerés és megértés spontán jelenik meg.

Tehát a meditáció jelentése: a tudat összpontosítása valamire, és az a tisztaság, amely ebből kibontakozik.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a meditáció azokhoz szól, akiknek elegendő pozitív benyomásuk van tárház-tudatosságukban, elegendő felismeréssel és örömmel rendelkeznek, így képesek elviselni, amikor saját tudatalattijukkal találkoznak. Lelki zavarokkal rendelkező, pszichotikus emberek számára például kimondottan veszélyes lehet a meditáció, mivel ők hajlanak arra, hogy érzéseiket és belső körülményeiket túl valósnak fogják föl, és sok kellemetlen kivetítésben lehet részük. Ilyen esetekben mantrák mondogatása és a pozitív viselkedés jobb, mintha túl korán elkezdenénk az összpontosító jellegű meditációt. Amikor valaki jól érezi magát gyógyszerek nélkül is, képes dolgozni, önállóan élni és kapcsolatokat fenntartani, akkor van itt az ideje annak, hogy elkezdjünk meditálni.

Aztán vannak olyan meditációk, amelyeket nem szabad az úgynevezett buddhista Menedék nélkül gyakorolni. Ugyanis ez védelmet ad és kapcsolatot teremt saját buddhatermészetünkkel, a tanításokkal, barátainkkal, akikkel egy úton haladunk, és a Lámával, aki a Menedéket adja.

Továbbá, a meditáció csak azok számára hoz pozitív eredményeket, akik rendelkeznek a megfelelő alapokkal ahhoz a fajta meditációhoz, melyet gyakorolni kívánnak. Ha nehéz meditációkat túl korán próbálunk gyakorolni kikerülve a jól bevált fokozatos megközelítést, akkor ez úgynevezett "fehér fal" állapotot eredményezheti: nyugodtnak, de ugyanakkor meglehetősen álmosnak is érezzük magunkat. Ez az állapot csökkentheti az intelligenciát és az energiát. Azt a tudatosságot próbáljuk elérni, amely éles és tiszta, mint a gyémánt.

Hogyan nyugtassuk le a zakatoló tudatot meditáció közben?

Kezeld úgy a haszontalan és zavaró gondolatokat, mint egy tolvajt egy üres házban. Ne adj neki semmit. Hagyd, hogy szétnézzen itt is, ott is, és ne találjon semmit. Ha a tudatod csapong, de nem ragaszkodsz a felmerülő gondolatokhoz, nem lesz semmi baj. Ne adj a gondolatoknak semmi energiát, és akkor nem fognak zavarni téged.

Miért meditálnak a buddhisták?

Mindannyian boldogok szeretnénk lenni. Tudjuk, hogy vannak kellemes dolgok az életben, a tartós boldogság azonban csak a tudat megismeréséből fakadhat. A legtöbb meditáció a tudat lenyugtatását célozza meg . Ezáltal képesek leszünk választani, hogy az élet komédiáiban vagy tragédiáiban akarunk-e részt venni – így hatékonyabban tudjuk kezelni a különféle helyzeteket, mi magunk boldogabbak leszünk, és közben mások számára is hasznosabbá válunk.

 

Online bejelentkezés konzultációra :   Bejelentkező Űrlap